A Nyírtelekhez tartozó  Varjúlaposon a Dessewffy-uradalom egyik majorsági központjában 1939-től 1944-ig működtek gyűjtőtáborok.

A varjúlaposi majorság az 1920-as években a Dessewffy család egyik legnagyobb gazdasági központja volt. Része annak a hitbizománynak, amelyet 1867-ben 40 ezer  kh-on Dessewffy Kálmán gróf alapított. A gazdaságot irányító Dessewffy Aurél gróf az 1930-as évek végén 24 évre bérbe adta Engel Lipót nagybérlőnek a majorságot és a hozzá tartozó birtokrészt.

A hitbizományi központ korszerűen felszerelt és vezetett gazdaságnak számított, amely saját malommal, olajütővel, darálóval, vasöntödével és egyéb gazdasági építményekkel rendelkezett.

A gyűjtőtáborok története az első bécsi döntés után kezdődött. A tábor első lakói Erdélyből átszökött magyarok voltak. A számukra kijelölt tartózkodási hely Nyíregyháza, konkrétan a varjúlaposi majorság.

A tábort katonák őrizték, de a táborlakók nagy szabadsággal rendelkeztek. Kijártak dolgozni a környező gazdaságokba, engedéllyel bemehettek Nyíregyházára is.

A varjúlaposi gyűjtőtábor történetének újabb fejezete 1939. március 15-e után kezdődött. Kárpátaljáról ide hurcolták a visszacsatolást ellenző SZICS-gárdistákat.

Majd 1939. áprilisában 40 ukrán hazafit szállítottak Varjúlaposra (ekkor a tábor teljes létszáma megközelítőleg 300 fő lehetett), akiket azután 8-10 fős csoportokban augusztusra hazaengedtek.

A tábor történetének újabb fejezete a 2. világháború kirobbanásakor folytatódott. Németország lerohanta Lengyelországot. 1939 év végétől 1940 elejéig a tábor lengyel menekülteknek adott otthont.

A civil menekültekkel a Belügyminisztérium IX. szakosztálya foglalkozott. A szakosztályon belül a lengyel menekültekről való gondoskodás Dr. Antall Józsefre – a rendszerváltás utáni Magyarország első miniszterelnökének édesapjára – volt bízva.

A legtöbben 1940. január 10-én a tábor felszámolásakor tartózkodtak itt, ekkor a lengyelek száma 262 fő volt (túlnyomó többsége diákkorú  vagy katonaköteles férfi, nő alig akadt közöttük).

1940-ben megszületett a második bécsi döntés, Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták. A varjúlaposi tábor 1944. április 16-án ért történetének utolsó állomásához. A trianoni határokon belül ekkor indult meg a zsidók gettóba zárása.

Az első zsidó gyűjtőtábor Varjúlaposon nyílt meg. A hiteles források hiánya miatt csak becsülni lehet az itt fogva tartott zsidó származásúak számát. Varjúlapost már május 2-án kiürítette a csendőrség, csak a halottak maradtak a tanyaközpont temetőjében, akiket 1946. június 26-án exhumáltak és Nyíregyháza izraelita temetőjében helyeztek örök nyugalomba.

Ezzel a varjúlaposi gyűjtőtáborok története véget ért.