„Csodálatos volt Nyírteleken”

Interjú Horváth Margittal, a Csárdáskirálynő főszereplőjével

Nem vág fel, nem nagyképű, és nem dicsekszik. Pedig mindezt megtehetné az elmúlt évek különdíjai, főszerepei és sikerei miatt.  Végtelenül kedves, aranyos és közvetlen embert ismertem meg benne. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a második beszélgetés alkalmával felajánlotta a tegeződést. Horváth Margittal, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésznőjével beszélgettem nyírteleki látogatása kapcsán.

FG: Mennyiben más egy előadóestet végigjátszani, mint egy főszerepet a Csárdáskirálynőben vagy a Száz év magányban?

HM: Annyiban sokkal-sokkal nehezebb, hogy egy zenés előadóestnél egyedül vagyok. Csak én létezek, illetve a nézők. A Csárdáskirálynő főszerepében, ha valamit elfelejtenék, ki tudnak segíteni a kollégák. A nyírteleki fellépésemen is látszott rajtam a verejtékezés, pedig az önálló esten sokkal közvetlenebb a hangulat, más a kapcsolat a nézőkkel. Más műfaj a színház, de ugyanolyan értékes, és száz százalékos teljesítményt követel mind a kettő.

FG: Akkor jól érzem azt, hogy jobban tudod önmagadat adni egy önálló esten, mint olyan szerepben, amit a színházban kell eljátszani?

HM: Azt mondanám, hogy szabadabb, közvetlenebb és váratlanabb a dolog az előadóest. Jobban tudok és merek improvizálni, míg a színházi szerepeimben egy közös játékot játszom a többiekkel, így felelősséggel tartozunk egymásért.

FG: Milyen műfajt a legnehezebb játszani?

HM: A vígjátékot, mert nagyon kell figyelni a poénokra, a közönségre.

FG: A nézőkre is figyeltek előadás közben?

HM: Abszolút. És tőlük tudunk szárnyalni, jobban teljesíteni.

FG: Ez nem fordítva van?

HM: Szerintem nem. Figyelek a reakciókra, és ha egy adott helyen nem érzem a pozitívumot, akkor elkezdek másként működni. És a taps, a nevetés feldob, sok múlik az előadás milyensége szempontjából a nézőn.

FG: Mennyire nehéz egy adott szerepből kibújni előadás után?

HM: Nagyon nehéz, ha komoly szerepről van szó. Van persze olyan kolléga, aki vesz két nagy levegőt, és ott tudja hagyni abban a pillanatban a szerepet. Persze a tizedik előadás után már mindenkinek sokkal könnyebb, nem kell regenerálódni órákon keresztül.

FG: Milyen taktikád van erre?

HM: Előadás után nem megyek haza egyből. A büfében megbeszéljük az estét, megvárom, hogy lecsengjen a történet. Ez főleg a nagyon szélsőséges előadások, szerepek után szükséges. Egy vígjáték után jó az adott szerepben maradni.

FG: Az jó dolog, ha ki tudod magadból adni a feszültséget a színpadon…

HM: Igen, ez úgy működik, mint a sportolóknál. De hisz te tudod, hiszen sportoltál.

FG: Ez így van! Én izgultam a versenyek előtt, azt viszont nem gondoltam volna, hogy te előadás előtt izgulsz. Izgultál, amikor percekkel a fellépésed előtt beszélgettünk…

HM: Nagyon izgulós vagyok. Az elején azért izgulhat az ember, mert még nincs rutinja, később pedig azért, mert már díjakat kapott, egyre többen ismerik, nagyobb rajta a teher, a felelősség. De ez így van jól. Egyébként ezt is színésze válogatja. És egyébként is, emberek vagyunk mi is. De ha már kilépünk a színpadra, akkor minden elmúlik, és klassz.

FG: Nyírtelekre a neved miatt Kisvárdáról, Rakamazról és Nyíregyházáról is érkeztek a helyi lakosság mellett. Hogy tetszett a közönség?

HM: Csodálatos volt Nyírteleken. Tényleg felemelő érzést adott a közönség. Amint a beszélgetés elején mondtam: nálatok szárnyaltam.

FG: Közben óriási önbizalom sugárzott rólad. Örökölted vagy tanultad ezt?

HM: Érdekes, hogy ezt mondod, mert egyáltalán nem volt önbizalmam. Látod, talán ez a színészség, hogy te nem veszed észre, amit én érzek. Amit te önbizalomnak nevezel, az az átszellemülés, amikor csak vagyok, és csinálom a dolgom, együtt élek a közönséggel .

FG: Akik többször is visszatapsoltak…

HM: Az előadás után büszke voltam, mert látszott a közönségen, hogy érdekli őket a produkcióm. Varázslatos volt, észrevettem, hogy elindítottam bennük valamit.

FG: Több mindenkihez is odamentél, megfogtad a kezüket…

HM: A mai világban ezt sokan cikkinek érzik. Pedig nem az. Hiszem, hogy az emberi érintés, az érzéseink felvállalása fontos.

FG: Ha a jövőben meghívást kapnál Nyírtelekre, eljönnél?

HM: Boldogan!

Fintor Gábor interjúja