Tapsvihar és telt ház a házasságkötő teremben. Igazi sztár városunkban.

Pregitzer Fruzsina színésznő tartott előadóestet „Kérem, én még nem játszottam…” címmel. Az elején kissé féltem, amikor megfordult a fejemben, hogy Pregitzer Fruzsina művésznőt meghívom előadóestjével Nyírtelekre, de úgy gondoltam, egy művelődésszervezőnek az igényes kultúra közvetítése a fő feladata, így belevágtam az est szervezésébe.

Miért az aggodalom?

Manapság - főleg a fiatalok körében - nem divat a színház, a kultúra. Sajnos olyan kort élünk, amikor egy „celebnek”, egy sztárnak kikiáltott valakinek a szavait isszuk, nevetünk ütős poénjain. Itt másról, igazi sztárról volt szó.

Az én szemléletemben vannak médiasztárok, és „csak” sztárok. 

A médiasztár attól az, aki, hogy mutogatják a kereskedelmi tévékben. Lehet ronda, buta, műveletlen, nevetséges és ütődött, ha celebbé lett, akkor celeb marad. Naponta megjelenik a képernyőn, beszélhet zöldségeket akár a magyar választási rendszertől, akár az újabb mellműtétéről, bármiről, olcsó poénokat puffogtat. 

A sztár számomra valamely kiváló teljesítményt elérő sportoló, a magyar nyelv minden szépségét ismerő színész, egy páratlan hangú énekes vagy egyetemi docens, aki feltaláló, tudós. És nem a dzsungelben saját magát lejárató énekes, modell vagy egy táncos.  
Napról napra ugyanazokat az arcokat látjuk a médiumokban, hogy velük növeljék a nagy csatornák nézettségét. És, ha a nézettség magas - márpedig egy-egy show-műsor 2 millió feletti nézőszámmal bír -, akkor ott haszon, pénz is van. Magyarán, a kereskedelmi tévéknek a céljuk: médiasztárokat gyártani.

Ebben a helyzetben próbáltam valami változást hozni városunk életébe. Szerettem volna a lakosságot kicsalni a tévékészülékek elől, másfajta szórakozást kínálni. Azt hiszem, a telt ház, a vastaps, a jókedv, a nevető közönség, s Pregitzer Fruzsinának a nagyérdemű felé tett szívmelengető gesztusai visszaigazoltak: megérte!

Köszönjük Fruzsina! Köszönjük közönség!  

Fintor Gábor, művelődésszervező