Könyvosztást szervezett kollégám, Szekeres József a Közösségi Házban augusztus utolsó és szeptember első hetében. Az irodám mellett kígyózó hosszú sor elgondolkodtatott az iskolakezdésről…

Emlékszem, amikor a középiskolából belecsöppentem a főiskolás életbe az első félévben nagy káosz uralkodott körülöttem. A felsőbb éves hallgatóknak már ismerős az érzés. Az elsősöknek még nem. Pedig szeptember elején új épületek, új arcok, új tanárok, új rendszabályok, új minden vár rájuk. Ráadásul egy új életszakasz, a nagykorú élet felé vezető út kezdete ez az időszak. Ha valaki az érettségi után a felsőoktatásban tanul tovább, sok új dologban van rögtön része. Milliónyi információ a Rektor úr, a Tanulmányi Osztály munkatársa, a Tanszékek részéről, s ezekkel sok „gólyának” kell szembesülnie az első napokban, hetekben.

Az egyik legnagyobb „sokk” oka a technikai dolgokban keresendő.

Az előadásokat, szemináriumokat mindenkinek magának kell az Interneten keresztül, a Neptun rendszer segítségével felvenni. Sőt a beadandó házi feladatokat már nem kézzel írva kérik az oktatók, hanem számítógépen szerkesztve, kinyomtatva kell beadni. A kiselőadásokat számítógépes programok segítségével kell prezentálni, ha jobb érdemjegyet akar valaki szerezni.

A költségtérítéses hallgatók szintén a „neptunon” utalják a borsos összeget. És mi van azokkal, akik nem kaptak kellő számítógépes ismeretet a közép vagy általános iskolájukban? Sajnos, ha valaki nem ismeri a számítógépek adta lehetőségeket, akkor bizony nagy hátránnyal indul. Ezért fontos az, hogy minél több általános és középiskolában is kötelező tantárgyként oktassák az informatikát. Hál’ istennek ez is adott a Királytelek Oktatási Intézményegységben! Persze még nem mindenkinek van otthon számítógépe. Ha meg van is, sokak figyelmét inkább csak a különböző játékprogramok kötik le a szülők legnagyobb bosszúságára. Aki fel akarja venni a felsőoktatás, az élet ritmusát, nem árt, ha minél hamarabb-már általános iskolában- beleveti magát a számítógépes programok (nem játékok!) rejtelmeibe. Ha másért nem, azért, hogy ne érje a tanulmányai alatt meglepetés.

Kosztolányi még színes tintákról álmodott, mert számára ez kapcsolódott össze az írás boldogító mámorával, hisz kézzel – tollal, tintával szeretett írni. Nekünk már a minél többet tudó, bennünket kiszolgáló számítógépekről kell álmodoznunk!